Ülj le néhány társaddal a forgó szobában és gurítsátok egymásnak a labdát! A feladat nem egyszerű: mintha valamilyen erő térítené el a labdát, állandóan elkanyarodik. Newton első, úgynevezett tehetetlenségi törvénye szerint egy test nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg rá semmilyen erő nem hat. Ez azonban csak az úgynevezett tehetetlenségi rendszerekben igaz: ezek meghatározása éppen az, hogy érvényesek bennük Newton törvényei. Nagy vonalakban a Földet is tekinthetjük tehetetlenségi rendszernek, de ha pontosabb vizsgálatokat végzünk, akkor azt érzékeljük, mintha valamilyen erő állandóan hatna benne: ezt az okozza, hogy a Föld – bár nagyon lassan – forog, és emiatt szigorúan véve a Föld nem tehetetlenségi rendszer. Ha tehetetlenségi rendszerként akarjuk kezelni, vagyis pontosan akarjuk leírni benne a tárgyak mozgását, akkor fel kell tételeznünk egy látszólagos erőt, amely ebben a rendszerben minden mozgó tárgyra hat, ezzel az erővel kiegészítve valóban pontosan érvényesek lesznek Newton törvényei. Egy francia fizikus, Gaspard-Gustave Coriolis (1792-1843) írta le először azt az erőt, amellyel helyre lehet állítani a földi koordinátarendszerben a Newton-törvények érvényességét.
