A forgó tárgyak mozgása sok érdekességet tartogat számunkra. Ezek közül tapasztalhatsz meg néhányat, ha kipróbálod a függőleges tengelyből, valamint egy erre csuklóval felerősített biciklikerékből álló eszközünket. Ha megfogod a kerék tengelyére illeszkedő fogantyút, s ennél fogva függőleges helyzetbe állítod és gyors forgásba hozod a kereket, az akkor sem billen le, amikor elengeded a fogantyút, hanem elkezd lassan körbeforogni a függőleges tengely körül, és csak szép lassan tér vissza a vízszintes helyzetbe.
A látottak lényege az, mint arról már a Piruettnél olvashattál, hogy egy forgó test igyekszik megtartani a forgási sebességét és a forgástengelyének az irányát (lényegében ezt nevezik a fizikában a perdület-megmaradás elvének). Ennek a következménye, hogy a kerék nem billen le. A lassú körbeforgás magya-rázata bonyolultabb, de annyit érdemes tudni, hogy a forgó kerékre ható gravitációs erő okozza, és precessziónak nevezzük. Az is kiszámolható, hogy a kerék annál lassabban forog körbe a függőleges tengely körül, minél gyorsabb forgásba hoztad magát a kereket.
Ülj le néhány társaddal a forgó szobában és gurítsátok egymásnak a labdát! A feladat nem egyszerű: mintha valamilyen erő térítené el a labdát, állandóan elkanyarodik. Newton első, úgynevezett tehetetlenségi törvénye szerint egy test nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg rá semmilyen erő nem hat. Ez azonban csak az úgynevezett tehetetlenségi rendszerekben igaz: ezek meghatározása éppen az, hogy érvényesek bennük Newton törvényei. Nagy vonalakban a Földet is tekinthetjük tehetetlenségi rendszernek, de ha pontosabb vizsgálatokat végzünk, akkor azt érzékeljük, mintha valamilyen erő állandóan hatna benne: ezt az okozza, hogy a Föld – bár nagyon lassan – forog, és emiatt szigorúan véve a Föld nem tehetetlenségi rendszer. Ha tehetetlenségi rendszerként akarjuk kezelni, vagyis pontosan akarjuk leírni benne a tárgyak mozgását, akkor fel kell tételeznünk egy látszólagos erőt, amely ebben a rendszerben minden mozgó tárgyra hat, ezzel az erővel kiegészítve valóban pontosan érvényesek lesznek Newton törvényei. Egy francia fizikus, Gaspard-Gustave Coriolis (1792-1843) írta le először azt az erőt, amellyel helyre lehet állítani a földi koordinátarendszerben a Newton-törvények érvényességét.
A forgó tárgyak mozgása sok érdekességet tartogat számunkra. Ezek közül tapasztalhatsz meg néhányat, ha kipróbálod a függőleges tengelyből, valamint egy erre csuklóval felerősített biciklikerékből álló eszközünket. Ha megfogod a kerék tengelyére illeszkedő fogantyút, s ennél fogva függőleges helyzetbe állítod és gyors forgásba hozod a kereket, az akkor sem billen le, amikor elengeded a fogantyút, hanem elkezd lassan körbeforogni a függőleges tengely körül, és csak szép lassan tér vissza a vízszintes helyzetbe. 
