Mindennapos tapasztalat, amikor az égre nézve azt látjuk, hogy egy repülőgép ködcsíkot (kondenzcsík) húz maga után. Ennek az a magyarázata, hogy a repülőgép motorjából kiáramló gázokkal nagyon sok apró lebegő szilárd részecske is kikerül a levegőbe. Ha nagyon sok vízgőz van abban a légrétegben, amelyben a gép halad, akkor a vízrészecskék ezekre az úgynevezett aeroszolokra kicsapódnak, ködöt alkotnak. Ebben a ködkamrában ugyanez a jelenség játszódik le, csak éppen atomi méretű részecskék húznak maguk után kondenzcsíkot. Ilyen részecskék egyébként – ahogy a sok csíkból láthatod – állandóan itt „szaladgálnak” körülöttünk, például a világűrből érkező kozmikus sugárzásból származhatnak. Látványosan szaporíthatjuk a csíkokat, a részecskék számát, ha egy pumpával radioaktív gázt juttatunk a készülék belsejébe. Ez a készülék egyébként egy Németországban, speciálisan demonstrációs célra kifejlesztett ködkamra, a világ számos tudományos múzeumában – de a Paksi Atomerőmű látogatóközpontjában is – láthatunk ilyet. A ködkamrát T. R. Wilson, Nobel-díjas skót fizikus találta fel mintegy száz évvel ezelőtt, 1911-ben. Rutherford, szintén Nobel-díjas angol fizikus szavait idézve : „Ez a legeredetibb és legcsodálatosabb eszköz a természettudományok történetében”.