Öveges József (1895-1979)

1895-ben született a Zala megyei Páka községben.

1911-ben középiskolai tanulmányait folytatva a győri bencés gimnázium után 16 évesen belépett a kecskeméti piarista rendbe.

1912-felvételt nyert a Piarista Tanító rendbe.

1915-ben jeles eredménnyel érettségizett Kecskeméten, majd a Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait, mint számtan-fizika szakos piarista tanárjelölt. Az egyetemen nem kísérletek bemutatásával oktatták a tantárgyakat, s csak Eötvös Loránd óráin látott kísérleteket az első évben.

1919-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kitűnő eredménnyel tanári diplomát szerzett.

Ezt követően Szegeden tanított a piarista rendi gimnáziumban.

1920-július 10-én a piarista rend tagjaként pappá szentelték.

1922-től Tatán oktatott a piarista rendi gimnáziumban.

1924-1930 között Vácott folytatta tanítói tevékenységet a rendi gimnáziumban.

1929-ben írta első könyvét, melyet egy külföldi író művének hatására készített el Időjóslás - időmeghatározás címmel. A kiadók nem bíztak a sikerben, ezért Övegesnek kétezer előfizetőt kellett összegyűjtenie. Hirdetőplakátot készített a következő felirattal: "Adja el az esernyőjét, és vegye meg Öveges József: Időjóslás - időmeghatározás című könyvét!"

1930-1940 között ismét Tatán tanított a piarista rendieknél.

1936-1937. évi Évkönyvében található a mester egyik fontos és kiemelkedő műve a Fejezetek egy tanári noteszból címmel. Ebben a diákokhoz szól, nekik mondja el gondolatait, megfigyeléseit.

1939-ben két műve jelent meg Kis Fizika címmel.

1940-től Budapesten tanított a piarista rend gimnáziumaiban.

1946-1947 között a Közgazdasági Egyetem Tanárképző Intézetében a fizika megbízott előadója.

1948-ig a Közgazdasági Egyetem Tanárképző Intézet kinevezett tanára.

1948-1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára.

1948-ban Kossuth-díjat kap munkássága elismeréséül.

1953-tól több mint negyedszázadon át az "Élet és Tudomány" című hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt.

1955-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugalomba vonult.

1958-ban a Miskolci Nehézipar Műszaki Egyetem meghívta tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ezt - saját szavaival - a következők miatt utasította vissza:

"A megtisztelő felhívást - őszinte fájdalmamra - nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy könyveimen, a rádióban, a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a "nép tanítója", mint szerettem volna."

1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés című műsorának főszerkesztője volt.

135 alkalommal szerepelt nagysikerű sorozataival.

Szórakoztatva mutatta be játékos, a jelenségek lényegének megértését segítő kísérleteit, s a magyarázat közben maga is fellelkesült.

Hitt az élő szó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Mindig a közönség helyébe képzelete magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen hallott volna. Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérletet mutatott, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon.

A rádióban 256 előadást tartott.
Népszerűvé vált, a "fizika varázslójának" nevezték.

Könyveivel, cikkeivel, rádió- és televíziós sorozataival a médiában történő  természettudományos ismeretterjesztés megalapozója volt.

1962-ben Bugát emlékérmet kapott.

1964-ben Tata városa díszpolgárává választotta.

1976-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított kitüntetést, a Prometheusz érmét első ízben Öveges Józsefnek ítélték oda a fizikai ismeretterjesztésért.

1979-szeptember 4-én, Budapesten hunyt el.

Nevének választásával előadótermünk tisztelegni kíván emléke előtt és szeretné átörökíteni azt a szemléletet, amelyet Ő vallott:

„Bárki bárhol kinyithatja a természet mesevilágának kapuit, nem is sejtett, színes csodákat láthat.

Hogyan nyithatja ki ezeket a kapukat? Egyszerű mindenki által elvégezhető kísérletekkel."