Állj a tükör elé, majd nyújtsd a belseje felé a jobb kezed! A gömb belsejéből egy másik kéz nyúl feléd, olyan, mintha kezet akarna veled fogni. Azonban ha figyelsz, észreveszed, hogy valami nincs rendben. Ha jobban megnézed, a feléd nyúló kéz hüvelykujja lefelé áll. A tükörből tehát nem egy másik jobb kéz nyúl feléd, hanem a sajátod 180 fokkal elforgatott tükörképe. A tükrök különböző módon tudnak képet alkotni.  A tükörkép lehet valós vagy látszólagos, nagyított, kicsinyített, vagy változatlan méretű, illetve egyenes vagy fordított állású.  A valós kép a tükör síkján kívül jelenik meg, a látszólagos pedig olyan, mintha benne lenne a tükörben.  A hétköznapokban leggyakrabban síktükörrel találkozunk, amely látszólagos képet hoz létre, azaz a saját tükörképünk olyan, mintha az üveg mögött lenne: a kép egyenes állású és normális méretű. Mivel ehhez a tükörképhez vagyunk hozzászokva, furcsának és különlegesnek tűnik a gömbtükör képe, amely valós, változatlan méretű, és fordított állású.  A tükör képalkotása attól is függ, hogy milyen messze vagyunk a gömb úgynevezett fókuszpontjától. Ahhoz, hogy ebben az esetben a megfelelő képet kapjuk, a fókusznál messzebb kell lennie a kezünknek.

A hétköznapokban a gömbtükröknek főként egy másik tulajdonságát szokták kihasználni. Ha a tükör fókuszpontján belül kerül valami, akkor arról a homorú gömbtükör nagyított és egyenes állású képet alkot. Ilyen például a borotválkozótükör, és a különböző kozmetikai tükrök. Keress egy szép fényes felületű leveseskanalat. A kanál belseje egyfajta gömbtükörként viselkedik. Közelítsd az ujjad a kanál belseje felé, eleinte annak fordított képét látod, majd egyszerre megfordul és már normál állású képet látsz. Ha ügyes vagy, meg tudod találni azt a pontot, ahol ez az átfordulás megtörténik, amely nem más, mint a „kanálgömbtükör” fókuszpontja.