Vedd fel azt a ruhát, amelyik rád illik és ugorj fel a tépőzárfalra: odaragadsz! Talán meglepő, hogy a mindennapokból a cipőn vagy kabáton látott tépőzár elbírja a súlyodat is, ha elég nagy a felülete. Ha közelebbről megnézed a tépőzár két felét, azt fogod látni, hogy az egyik felületen apró műanyag sörték sorakoznak, a másik pedig valamilyen bolyhos anyaggal van borítva. Ha még jobban megnézed a sörtéket, például nagyítóval, akkor azt is látod, hogy ezeknek a vége kampós.

Ezek a kampók akadnak bele a tépőzár másik felével érintkezve az azon lévő bolyhokba. Minél sűrűbben állnak a kampók, illetve minél bolyhosabb a másik oldal, annál több helyen akadnak össze. Egy-egy kampó csak kicsiny súlyt képes hordozni, de ha nagyon sok kampó akad bele a bolyhokba, az már tetemes súlyt is képes megtartani. A növényvilág már nagyon régen „felfedezte” a tépőzárat. Számos faj szállíttatja így el a virágait, magvait különböző prémes állatokkal. Ezek közül legismertebb a közönséges bogáncs, amely egyébként szerepet is játszott a tépőzár ötletének megszületésében.

Az állatvilágban is találunk példákat: a légy lábain is pici kampószerű kinövések vannak, amelyek a különböző felületek mikroszkopikus egyenetlenségeibe belekapaszkodva teszik lehetővé, hogy a légy könnyedén mászkálhasson függőlegesen, vagy akár fejjel lefelé is.