Ahhoz, hogy ezt a játékot ki tudd próbálni, szükséged lesz még valakire. Az első emeleten található két parabolaantenna közül te maradj az egyiknél, a társad pedig menjen oda a másikhoz. Ha belebeszélsz a parabola előtti gyűrűbe, a társad pedig a másik parabolánál a gyűrűhöz teszi a fülét, akkor hallani fogja, amit mondasz. Még csak hangosan sem kell beszélni, a tükrök még a suttogást is jól hallhatóan közvetítik a messze levő társnak, akkor is, ha egyébként a teremben sokan vannak és nagy a zaj! A játék működésének titka abban rejlik, hogy a  hang a fényhez hasonlóan hullámtermészetű, ezért mind a kettő tükrözhető vagy éppen fókuszálható. 

A parabolatükrök akkor is, ha hanghullámokról van szó, a fókuszpontjuk irányából  érkező hullámokat  párhuzamos nyalábként verik vissza, és fordítva, a párhuzamosan érkező hullámokat egy pontban, méghozzá a fókuszpontban gyűjtik össze. A gyűrűk, amelyekbe beszélni illetve hallgatózni kell, pontosan a parabola fókuszpontjában vannak elhelyezve, így ha valaki ott beszél, a keletkező hanghullámokat a tükör párhuzamos nyalábként továbbítja.

A játékot egyébként még azzal is bonyolítottuk, hogy a két tükör nem egymással szemben áll: mindkét parabola egy síktükör felé néz (amely a Holdséta sodronyának az egyik végét tartó oszlopon található), és a hangnyaláb ennek kemény és sima felületén viszonylag kis veszteséggel visszaverődve jut el a másik parabolához, amely azután a fókuszpontjában – a másik gyűrűnél – újra összegyűjti, hallhatóvá teszi a hangokat. A terem zaja azért nem zavarja a hallhatóságot, mert a zaj hanghullámai össze-vissza érkeznek a tükrökhöz, nem pedig pár-huzamosan, így a parabola nem gyűjti össze őket. A parabolikus tükröt az i. e. 3. században Arkhimédész találta fel, aki a parabola egyik egyszerű geometriai tulajdonságát továbbgondolva rájött, hogy egy parabolikus tükörfelületre eső párhuzamos fénysugarak mind ugyanannak a pontnak (a fókuszpontnak) az irányában verődnek vissza, itt tehát összegyűjthető a Nap melege.  A legenda szerint Szirakuza lakóinak a  kezébe síktükröket adva a tengerparton ezekkel egy parabolatükröt „szimulált”, amelyet a támadó római hajókra irányítva, azokat felgyújtotta. Ezt az eljárást napjainkban próbálták megismételni, de nem sikerült, vagyis nem tudták igazolni, hogy a legenda szerinti esemény megtörténhetett. Egyesek szerint viszont a tükrös trükkel nem a hajókat gyújtották fel, hanem a római katonákat vakították el, miközben a hajókat valamilyen módon valóban felgyújtották. A parabolikus tükröt a 17. században távcsövek készítésére kezdték használni, a legnagyobb csillagászati távcsövek ma is tükrös teleszkópok, ilyen tükrös teleszkóp a Hubble űrtávcső is. Manapság a mikrohullámú távközlésben és a mesterséges holdakról jövő tévéadások vételére is gyakran használnak parabolikus tükröket, a nálunk található parabolák is eredetileg ilyen célra készültek. Ezek felülete a fényt nem, de a mikrohullámokat (és a hanghullámokat is) jól visszaveri.