Az emeleten található egy világító tábla, amelyen első ránézésre semmi nem látható. Sőt, ha közelebbről megnézed, akkor is csak néhány átlátszó celofándarabot láthatsz. Most nézz át a kép előtt lévő kör alakú nézőkén, s ekkor meglepetésre egy színes, papagájt ábrázoló kép tűnik elő.

Ha a nézőke fogantyúját körben mozgatod, akkor a papagáj színei folyamatosan változnak. A kép mögött egy polárszűrőt helyeztünk el, amely csak egy bizonyos rezgési síkú (polarizált) fényt enged át. A képet viszont celofánból készítettük, amelynek jellegzetes tulajdonsága az úgynevezett kettős törés. Ez azt jelenti, hogy a különböző rezgési síkú (polarizációjú) fényhullámok másképpen törnek meg rajta áthaladva. Bonyolultsága miatt nem érdemes a részletes magyarázatba belemélyedni, a lényeg az, hogy ha ilyen tulajdonságú anyagon polarizált fény halad át, annak a jellemzői úgy változnak meg, hogy egy másik polárszűrőn át nézve színeket látunk, amelyek a polárszűrő forgatására változnak. Érdemes megfigyelni, hogy nemcsak a polárszűrőn keresztül, hanem a vízszintes üvegablakon tükröződve is látjuk a kép színeit.

Ez azért van, mert a fény, ha bizonyos szög alatt verődik vissza egy tükröző felületről, akkor polarizálódik (az üvegfelület nem egyforma erősséggel veri vissza a különböző rezgési síkú fénysugarakat), vagyis az üvegfelület ugyanúgy működik, mint a keretben lévő polárszűrő. A polárszűrőket a hétköznapokban gyakran használják például napszemüvegek készítéséhez. Mint azt már említettük, a fény visszaverődéskor is polarizálódik, a különböző rezgési síkú fénysugarak különböző erősséggel verődnek vissza. Ha a napszemüvegben a szűrőt úgy állítjuk be, hogy pontosan az olyan polarizációjú, rezgési síkú fénysugarakat szűrje ki, amelyek a legerősebben verődnek vissza, akkor ezen a szemüvegen keresztül nézve a tárgyak nem lesznek sokkal sötétebbek, viszont eltűnnek a zavaró csillogások. Autóvezetésnél például nagyon hasznos egy ilyen polár napszemüveg, a napfényben csillogó útfelület szinte feketének látszik rajta keresztül. Polárszűrőket használnak a háromdimenziós mozifilmek vetítésénél is. A 3D filmet úgy készítik, hogy két felvevővel rögzítik a filmet, az egyik a jobb, a másik a bal szem által látott képet veszi fel.  Vetítésnél azt kell elérni, hogy ezek a képek a megfelelő szemhez jussanak el. Ezt úgy érik el, hogy a filmeket egymásra merőleges rezgési síkú polarizált fénnyel vetítik, a néző pedig egy polárszemüvegen keresztül nézi a filmet, s ennek a szűrői úgy vannak beállítva, hogy mindkét szemhez csak a neki szánt képet engedik át.