Állj a félhomályban fehéren derengő fal elé és várj! Sípoló hangot hallasz majd fényfelvillanás következik – egy vaku villanása. Fordulj meg! A hátad mögött a falon ott maradt az árnyékod. A falat ugyanis egy különleges tulajdonságú fóliával vontuk be, amely tárolja, majd visszasugározza a fényt. (Ilyen matricát vagy apró figurát bizonyára mindenki látott már, amely a fénybe tartva utána a sötétben világít.) A vaku erős fényét is eltárolja, de csak ott, ahol nem álltunk a fény útjába, ahol eltakartuk, ott a fólia nem világít. Vagyis kicsit becsapás az egész: nem az árnyékunkat látjuk, hanem egyfajta árnyékrajzot a testünkről. (Amikor még a fényképezés nem létezett, ügyes kezű rajzolók készítettek az emberekről ilyen árnyékrajzot úgy, hogy a profiljuk árnyékát körberajzolták, majd kisatírozták.) A fólia egy idő után visszasugározza az elnyelt fényenergiát, s készen áll az újabb „árnyékrajz” elkészítésére. Bizonyos anyagok megvilágítás, elektromágneses vagy radioaktív sugárzás hatására fényt bocsátanak ki. Két csoportra osztjuk őket aszerint, hogy csak a sugárzás hatása alatt, vagy a sugárzást követően is világítanak-e. Az előbbieket nevezzük fluoreszkáló, az utóbbiakat foszforeszkáló anyagoknak, jóllehet a hétköznapi nyelvben a két szó jelentése összemosódik.

A fénycsövek például úgy működnek, hogy a bennük lévő higanygőzben elektromos kisülést hozunk létre, ennek hatására a higanygőz ultraibolya sugarakat bocsát ki. A fénycső fala olyan anyaggal van bevonva, amely ennek az ultraibolya sugárzásnak a hatására világít, de csak addig, amíg ezek a sugarak érik (legfeljebb egy nagyon kis ideig és halványan világít utána), vagyis fluoreszkál.  A mi fóliánk viszont foszforeszkáló anyagot tartalmaz, ezért a villanást követően jól érzékelhetően „utóvilágít”, megőrzi az árnyékunkat. Amikor a kertben a sötétben röpködő szentjánosbogarakat látjuk, bár fényt bocsátanak ki, ne gondoljuk, hogy a nappali fényt őrizték meg és sugározzák vissza.  A szentjánosbogár szervezetében különleges anyagok keletkeznek. Az egyik egy luciferin nevű kis molekula, másik pedig egy enzim, a luciferáz. Ez az enzim képes oxidálni a luciferint, amely eközben fényt bocsát ki. Nemcsak a szentjánosbogár, hanem trópusi gombák és mélytengeri halak is használják ezt a „technológiát”. A kereskedelemben is lehet kapni olyan luciferinnel töltött műanyag csövet, amelyet ha meghajlítunk, benne eltörik egy kicsi, luciferázt tartalmazó tartály, s ennek hatására a cső elég hosszú ideig világít.