Forgasd meg a szerkezetet és figyeld egy ideig a mozgását: valószínűleg semmilyen szabályszerűséget nem találsz benne. Sőt, ha többször egymás után hasonló helyzetből indítod el, az ingák egy idő után teljesen másképpen mozognak. Azért nem sikerül szabályosságot felfedezni az összetett, több karú inga mozgásában, mert itt egy úgynevezett kaotikus mozgással állunk szemben. Egy egyszerű inga mozgása könnyen kiszámítható: ha elindítjuk, a kezdeti feltételekből meg tudjuk mondani, hogy egy adott idő múlva pontosan milyen helyzetben lesz (bár a mérés elkerülhetetlen kezdeti pontatlansága miatt ez a pontosság az idővel egyre csökken). Ezt nevezzük determinisztikus (előre meghatározható viselkedésű) rendszernek. Valójában a mi kaotikus ingánk is ilyen, a fizika törvényei pontosan meghatározzák a mozgását: ha sikerülne az ingát újból és újból egészen pontosan ugyanolyan helyzetből, ugyanolyan sebességgel elindítanunk, akkor természetesen ugyanannyi idő múlva mindig ugyanabban a helyzetben találnánk, bármilyen hosszú is ez az idő. A főkarhoz csatolt színes ingák bonyolult mozgása és energiacseréje miatt azonban a kezdeti feltételek nagyon kis eltérése is egy idő múlva nagyon nagy eltéréseket eredményez az inga helyzetében.

Ezért a gyakorlatban még közelítőleg sem tudjuk kiszámítani azt, hogy egy adott idő múlva az inga milyen állapotban, milyen helyzetben lesz. Ezt nevezik determinisztikusan kaotikus rendszernek. Környezetünkben jellemzően ilyen (determinisztikusan kaotikus) rendszer a légkör, nemcsak azért, mert nagyon sok tényező határozza meg a viselkedését, hanem azért is, mert a kezdeti feltételek nagyon kis eltérése gyökeresen más viselkedést eredményezhet. Egy metafora, a pillangó-effektus szerint, ha Kínában felröppen egy pillangó egy virágról, a szárnyai által keltett örvények úgy terjedhetnek tova, hogy Amerika partjaihoz esetleg már tájfunként érkeznek. Egy hasonló metafora szerint ugyanezt eredményezheti egy eszkimó tüsszentése az Északi sarkon.